2014. augusztus 22., péntek

Ez nem a valóság! V.

Sziasztok Muffinoook!! És szia Zu.. Mizu? Itt a várva várt folytatás...

xxxx

-Fekete a szemed. Mint annak a Toddnak és hirtelen megváltozott a hajad színe. Liz!-próbált megölelni, de amint hozzám ért valami elrepítette mellőlem és a falnak csapódott.
-Niall!-sikítottam fel-Úristen Niall!-rohantam volna oda, de valami megállított. Körbe néztem és egy a szobába nem illő tárgyat láttam meg. Lassan odamentem és megfogtam.
-Lizzie az mi?
-Ahogy láthatod Louis, egy nyaklánc.-oktatta ki Liam.
-Azt látom én is!-szólt vissza Louis.
-Nem tudom. Csak egy láncnak tűnik, de tuti, hogy valami hátsó ereje is van.
-Akkor ez valami ősi izé?-összegezte Harry. Igen Harry, mert mindent amiről fogalmunk sincs, hogy mi, izének kell hívni!-gondoltam.
-Fogalmazhatunk úgy is, hogy ez egy medalion. Ez egy fekete Hádész gyémánt. Jobban örülnék, ha piros lenne!
-Miért?-kotyogott bele Louis.
-A fekete a halál színe. A piros a szerelemé.-tudatosította Louisban az egyértelműt Zayn.
-Niall!-jutott eszembe eszméletlen barátom. A tükörbe nézve megijedtem saját magamtól. Fekete szem, haj, vámpírszerű fogak.
-Nem lehet!-szökött könny a szemembe, ami aztán lefolyt arcomon, ezzel piros vércsíkot húzva maga után puha bőrömön-Nem lehetek az!-Sophia is rájött, hogy igazat beszélek. Nem tudnék magamtól vért sírni, sem a szemem színét megváltoztatni. Lassan Niallhöz sétáltam és leguggoltam mellé. Egyenletlenül vette a levegőt, mellkasa szabálytalanul süllyedt és emelkedett. Nem hittem el, hogy ezt én tettem.
-Mi történt Niallel?-ijedt meg Liam.
-Nem tudom.-suttogtam elhaló hangon-Sajnálom Ni!-próbáltam megfogni a kezét, mire én repültem el mellőle. A megérkezés fájt, mivel a falnak repültem, ami betört miattam. Mindenem sajgott és levegőt se kaptam. Perrie és El rögtön hozzám rohantak. Minden elsötétült és már csak Niall nyöszörgését hallottam. Azt se sokáig.
_____________________________________________________
Egy ágyban keltem föl. Egy KÓRHÁZI ágyban. Nem tudtam, hogy csak álom volt vagy valóság. Kinyílt a szoba ajtaja és Niall jött be, kezében egy pólyával?!?!? Akkor én most csak álmodok vagy mi van? Már nem értek semmit! Niall leült mellém és lerakta a pólyában szuszogó babát.
-Jól vagy Liz?
-Mi történt? Hol vagyok? Miért vagyok itt? Milyen nap van?
-Nyugi! Nincs semmi baj! Az történt, hogy megszületett a fiúnk, Jake. Mint látod kórházban, mint már mondtam szültél és tudtommal 2015. január 12.
-Ma van Zayn szülinapja.
-Hogy kié?
-Hát Zaynné! Tudod! Zayn Malik.
-Az meg ki?
-Ne mondd, hogy nem emlékszel a srácra, akivel egy bandában énekelsz!
-Hogy mit csinálok? Liz, te bevágtad a fejedet szülés közben? Csak hobbiból szoktam énekelni és azt is csak neked!
-De..de..de...akkor mi történt 2010. augusztus 23-án?
-Mi történt volna? Hisz azon a napon jöttünk össze! Mondd, hogy nem felejtetted el Liz!
-De....hol vagyunk?
-Tudtommal a Mullingar-i Kórház Szülészeti osztályán, Mullingarben.-vágott értetlen fejet.
-És akkor mi van Louissal, Harryvel, Zaynnel és Liammel?
-Hogy kikkel?
-Mindegy!
-Eliza te megbolondultál!-állt fel-Agyadra ment a terhesség!
-Sajnálom!
-Ne haragudj direkt vol!-mosolyodott el ördögien, majd átváltozott valami szörnnyé. A pólyában szunyókáló baba is hasonló alakot öltött, mint az az izé, ami Niallből lett.
____________________________________________________
Felriadtam. A saját ágyamban feküdtem. Nem mertem semmit sem csinálni, féltem. Két pasas jött be az ajtómon és fogott le. Egy harmadik is bejött. Orvosi ruhája volt és egy nagy tű volt a kezében.
-Neee!-nyomta belém a tűt, mire sikítottam egyet. Az egyik pasas, aki eddig lefogott most felkapott a hátára és lecipelt a lépcsőn. A nappaliban ott volt mindenki; anyu, apu, Mac, Niall, a srácok, Eleanor, Perrie és Sophia. Mind szánalommal nézett rám, Niall viszont sírt. Beraktak egy kocsiba, ahol a 'doktor úr' egy kényszerzubbonyt adott rám. Az autót rám zárták és elvittek. Az ablak rácsain keresztül láttam a többieket és, hogy fáj nekik így látni engem. Niall is kint volt a ház előtt, de nem az autót nézte. Egy szőke hajú lány ment oda a többiekhez és csókolta meg látványosan Niallt. Kitörtem és össze-vissza kezdtem ugrálni. Az autó pár utca múlva hirtelen fékezett és a két pasas kiszedett a kocsiból. Behurcoltak az épületbe és megláttam az ismerős arcokat; Niall, apu és Mac. Mellettük vittek el, egészen egy gumiszobáig. Ott bedobtak és rám zárták az ajtót. Egy nagy ablak szerű ablak volt az ajtó mellett. Úgy tudtam, hogy csak kintről látnak engem és én nem látom őket, de úgy látszik tévedtem, mivel Niall meggyötört arca volt a túloldalon. Nem tudom mit beszéltek az orvossal, de nem volt  valami meggyőző Mac arckifejezése. Az orvos kintről rám mutatott, Mac pedig elsírta magát. Ott álltam a gumiszoba közepén kényszer zubbonyban és bámultam az ablakon kívülre. Niall Macre nézett és átölelte. Gondolom mondott valamit nővéremnek, mert mozgott a szája. Sírni támadt kedvem és sírtam is. Niall a szemembe nézett és mondott nekem valamit. 'Szeretlek!' Visszhangzott fejemben kellemes hangja. Tudtam, hogy ezt mondta. Ezer szó közül is felismerem a három szótagból álló szót. Kitört belőlem a zokogás és ugráltam. Tisztára, mint egy bolond. Hisz az vagyok! Nem?! Akkor nem lennék itt és Niall nem szégyenkezne miattam.
-Sajnálom!-mondtam ki hangosan, úgyis hallják-Sajnálok mindent!-szinte már kiabáltam. Annyi érzelem volt bennem, hogy feltudtam volna robbanni.
-Kisasszony! Kérem nyugodjon meg!
-És ha nem? Mi lesz akkor? Még egy olyan szar nyugtatót kapok? Hah?! Gyerünk!
-Lizzie higgadj le!-hallottam Mac hangját. Az orvos elment, de a mikrofont vagy mi az, nem kapcsolta ki.
-Vigyél ki innen!-mentem közel az ablakhoz és sírtam. Mint egy gyerek, aki szobafogságot kap és elveszik tőle a legféltettebb kincsét. Nos, az én esetemben a szobafogság alatt a bezártak egy gumiszobába, kényszerzubbonnyal magamon kifejezést értem. A legféltettebb kincsem meg Niall.
-Liza!-sétált elém Ni. Kezét az ablakhoz érintette, de aztán rájött, hogy a kezem le van kötözve, így elvette onnan és homlokát döntötte a tükörszerű anyaghoz. Én is így tettem és percekig bámultunk egymás szemébe, néma csöndben. Egyszer csak nyitódott az ajtó és a doki lépett be egy bazi nagy tűvel a kezében. Hátráltam egészen a falig. Niall végignézte az egészet és sírt. Túl sokat sírt miattam.
-Az mi?-néztem az orvosra, miközben fejemmel a tű felé böktem.
-Altató, nyugtató, méreg...Amit szeretnél.-vont vállat. Közel jött hozzám és lefogott. Mivel a kezeimen ez a bigyó volt és mindenáron artériába kellett adnia, így a nyakamba kaptam a tű tartalmát. Fájdalmamban felsikítottam és kapálóztam, aminek az eredménye az lett, hogy félre szúrta a tűt. Nagyon fájt és csípett is. Szédültem, közben a doki hívott segítséget. Az utolsó emlékem az, hogy Niallt apu fogta le, miközben ő ordítozik, hogy nem, nem halhat meg.
_______________________________________________________________________________
Megint felriadtam. Négyszer riadtam fel a rémálmomból. Felhúztam a térdeimet, átkaroltam őket a kezeimmel és hintáztam.
-Ez nem a valóság!-mondogattam magamban-Itt is baj lesz. Nem akarok semmit sem, csak újra élni. A valóságban!-nyitódott az ajtó és anyu sietett be rajta. Máshogy nézett ki, mint szokott.
-Lia drágám! Ne sírj! Minden rendben lesz!-nyugtatgatott. Várjunk csak! Utoljára 9 éves koromban hívott Liának, azóta mindig Liznek vagy Lizának. Felugrottam és a tükörhöz rohantam. De hisz nem változtam semmit! Ugyan az a lány vagyok, aki egy húsz éves, érett nőnek néz ki.
-Anyu?!-fordultam meg, de anyu nem volt ott. Szúró fájdalmat éreztem a hasamnál. Láttam, hogy egy nagy kés vagy kard áll ki belőlem.
-Sajnálom!-suttogta anyu szipogva és elfújta a szél, mintha csak porból lenne. Fáradtan pislogtam utána és már semmit sem értettem. Mi a franc történik velem?



TO BE CONTINUED...

2014. május 2., péntek

Ez nem a valóság IV.

~pár nappal később~

Kiengedtek a kórházból, végre otthon! Noah és Diana már nincsenek itt. Elvették tőlem őket. Nem akartam ezt. Nagyon nem! Más boldog lehet. Megszületik, éli a gyerekkorát, felnő, megtalálja az igazit, megházasodik, gyereke születik, megöregszik, unokája születik és boldogan hal meg. Én miért nem kaphattam ilyen életet?! Olyan nagy kérés lenne?! Ha nem lehetek boldog, akivel akarok, addig ameddig akarom, akkor inkább ne is éljek!! Denise és Greg pár napig még Londonban maradnak, aztán mennek vissza Theoval Írországba. Addig ezzel végeznem kell. A fürdőszoba padlóján ültem a maradék gyógyszereimmel együtt. Bevettem az összeset és lehúztam egy üveg vodkával. Szédülni kezdtem és minden sötét lett.
/a hírekben/

"Eliza Holmes, férje halála után öngyilkosságot követett el. Noah és Diana Horan árvaházba kényszerült szüleik tragikus halála után. Pár nappal azután, hogy a One Diretion magángépe tragikus módon lezuhant, a kétgyermekes anyuka nem bírta a feszültséget és a halálba küldte magát férje után. R.I.P Eliza, Niall, Louis, Zayn és Harry."

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Hirtelen ültem fel ágyamban és a mellettem szuszogó Niallre tévedt a tekintetem. A szekrényen tartózkodó telefonomért nyúltam és megnéztem az időt. Megfagytam. 2014. április 4. De hisz ma megyünk bulizni! Az egész....a szakítás, Luke, Noah, Diana, a srácok halála, a halálom....csak egy álom volt. Szerencsére. Niallhöz bújtam és pityeregni kezdtem. Ez az egész hihetetlen volt. Egyre többször álmodok ilyeneket. Tuti megőrültem! Holnap az első dolgom elmenni egy pszichológushoz!
-Liz?! Lizzie miért sírsz?-ébredt fel Niall.
-Már megint! Megint álmodtam!-tört ki belőlem a zokogás.
-Shh! Nem lesz semmi baj! Itt vagyok. Nem megyek el, nem hagylak el! Ígérem!
-Niall! Én ma nem megyek!
-De muszáj!
-Az álmom is úgy kezdődött! Nem akarom, hogy tényleg megtörténjen! Abba belehalnék!
-Liza el kell menned egy pszichológushoz!
-Tudom. Félek!
-Itt vagyok! Liz! Mit álmodtál?-részletesen elmeséltem neki mindent. Diana-nál és Noah-nál levakarhatatlan mosoly ült az arcán. A végénél elsírtam magam és még közelebb másztam hozzá.
-Ennyi?-kérdezte óvatosan. Niall mindig ilyen. Ha baj van akkor nem kérdez rá, tudja, hogy úgy is elmondom. Ha valami van velem akkor rögtön ugrik. Nagyon szeretem őt! Már csak tudni kéne miért álmodok ilyeneket-Ez nem normális.
-Bolondnak tartasz?-néztem rá félve a válaszától.
-Liza! Sosem mondanám rád, hogy bolond vagy!
-Pedig most megtetted!-kuncogtam.
-Nagyon szeretlek Eliza! Sosem hagyom, hogy bajod essen!
-Én is szeretlek Niall! Ugye majd elkísérsz?
-Hát persze! De most aludjunk!-vágta be a szunyát. Na de jó! Félek, ha vissza alszok valami más lesz. Valami más, de mégis ugyanaz. Az összes álmomnál ugyanaz a vége. A híradás. Hogy meghalok, Niall is, meg a fiúk közül még hárman. Valamiért Liam sosem hal meg. Ki kéne deríteni. Valami történhetett akkor, amikor először álmodtam ilyet. Nézzük mi volt két hete pénteken. Március 21. Ha emlékeznék is valamire! De semmi! Várjunk csak! Nem akkor halt meg a szomszédban lakó idős bácsi, aki hasonlít egy ismerősömre? Dehogynem! Ha tudnám mit mondott utoljára. Muszáj megtudnom! Talán miatta vannak ezek a rém álmok.
-Niall! Ébredj!-rázogattam.
-Ne most Liz! Majd máskor kefélünk!-nyögte ki álmosan. A szemöldököm az égbe szaladt. Ha fél kómásan ezt mondja, akkor vajon mit álmodhat? Jobb nem tudni!
-Niall ez most fontos! Kérlek!-mindig azt mondta mindenki, hogy a tudatlanság nem fáj, pedig de. Nincs rosszabb annál, mint hogy valami baj van és nem tudod a probléma forrását.
-Mi van Szivecském?-fordult át a másik oldalára és átkarolt.
-Meg kell tudnom valamit.
-Mit?-ásított egyet és még jobban magához húzott.
-Mit mondott nektek utoljára az öreg Hudens Bá?
-Nekem azt, hogy letekeri a farkamat és megeteti veled, ha még egyszer a pázsitjára lépek.
-Kedves? És a többieknek?
-Arról fogalmam sincs. Szerinted köze lehet Hudens Bá halálának a te álmaidhoz?
-Nem tudom. Lehetséges. Egyre jobban megrémiszt ez az egész. Mikor lesz vége?
-Nemsokára. Ne aggódj! Nem lesz semmi baj!-nyugtatgatott.
-Legyen igazad! Délelőtt átjöhetnének a többiek. Meg kéne ezt beszélni.
-Várj!-fordult át a telefonjáért és megcsörgetett mindenkit. Igaz Liamet és Sophiat nem a legjobbkor hívtuk, de a múltkor ők meg ránk nyitottak. Megbeszéltük, hogy tizenegy előtt mindenki itt lesz.

~11 óra után pár perccel~

-Bocsi a késésért! Dugó van a városban!-kért bocsánatot Louis.
-Semmi baj! Gyertek! Még nem késtetek le semmit!-bementünk a nappaliba és Louisék is helyet foglaltak.
-Mért hívtatok?
-Meg kell beszélnünk valamit.
-Lizzie terhes vagy?-sikkantott fel Harry.
-Nem Hary, nem vagyok terhes!-tiltakoztam
-Akkor?
-Mind tudjuk, hogy egy ideje Lizának rém álmai vannak.
-Igen. Már lassan több mint két hete. Pontosabban ez a harmadik hét.-válaszolt higgadtan Louis. Ki ez és mit csinált a mi Louinkkal?
-Igen. Na és és tudjátok, hogy amikor Liz álmai kezdődtek, aznap meghalt a szemben lakó Hudens Bá.
-Úgy gondoljátok köze van ehhez?
-Lehetséges. Mit mondott nektek legutoljára? Niallét már tudom. Nem volt valami kedves.-húztam el a szám.
-Miért? Mit mondott?-kérdezte kíváncsian Liam. Mintha kicserélték volna Louissal.
-Azt, hogy letekeri a farkamat és megeteti Lizával, ha még egyszer a pázsitjára lépek. Nektek?
-Megetet a kutyájával, Bolyhossal.-kezdte Lou.
-Levágja a hajam.-siránkozott Zayn.
-Pinkre festi a hajamat.-nevetett Harry.
-Ez neked vicces?-ugrott egyet Zayn.
-Nekem azt, ha még egyszer beteszem a lábam az utcába bajok lesznek.-mondta teljesen higgadtan Perrie és Eleanor szinte tök egyszerre.
-Ez ijesztő!-bújt el Louis-Liam neked mit mondott?
-Egy közeli barátomnak baja esik. Lehet, hogy Lizziere gondolt?
-Reméljük, hogy nem!-ölelt át szorosan Niall.
-Ennél valószínűbb nincs. Sophi neked mit mondott?
-Ha én arra emlékeznék!-sóhajtott.
-És neked mit mondott Lizzie?-fordultak felém. Most mondjam el? Nem hazudhatok, észreveszik. Ismernek már annyira.
-Liz! Édesem! Mit mondott neked Hudens Bá?
-"Megkeserülöd, te kis plázacica, hogy betetted a ebbe az utcába a lábad! Hogy vinne el álmodban a halál!"-szó szerint idéztem. Mind meglepődtek, már nem csak én féltem. Niallt kirázta a hideg, ahogy a többieket is.
-Ez kísérteties! Pont azóta vannak az álmaid?
-Igen Perrie. Már aznap volt, pedig csak másnap tudtuk meg, hogy meghalt.
-Pontosan hogy is halt meg?-komolyan mondom, hogy Louist és Liamet valaki kicserélte! Louis sosem volt ilyen nyugodt és bölcs. Liam meg sosem ugrándozott meg röhögött az ilyen pillanatokkor.
-Csütörtökön elment aludni.-kezdte Niall- Másnap már nem ébredt föl.
-Carter.-suttogtam. Rájöttem egy olyan dologra, amit csak én tudhatok.
-Ki vagy mi az a Carter?-kérdezett rá Liam.
-Carter Holmes.-felrohantam a szobánkba és előbányásztam a szekrény mélyéről egy dobozt. Tudtam, hogy eljön ez a nap, mikor el kell nekik mondanom. Nem biztos, hogy végighallgatnak. Visszamentem a dobozzal a kezemben és leraktam az asztal közepére.
-Ez mi Lizzie?
-A családom múltja.
-Bővebben?-türelmetlenkedett Liam.
-Carter Holmes.
-Ő ki?
-Az ük nagyapám. Van egy ikertestvére, Todd.-levettem egy képet a ládikó aljáról és leraktam középre-Mit láttok a képen?
-Két pasast.-jött a válasz kórusban.
-Bővebben? Mit vesztek észre? Bőrszín? Hajszín? Termet? Szemszín?
-Mindkettő fehér bőrű, talán ez kicsit túlzottan is.-mondta Perrie, a képen látható egyik személyre mutatott és a többiekre nézett.
-Az egyiknek barna a haja, a másiknak koromfekete.-folytatta Louis.
-Ez vékony, mint te!-nézett rám Harry-Emez meg hasonlít Hudens Bá-ra.
-Ennek a szeme szürke.-vette észre Niall-Emennek viszont nem látszik a szem fehérje. Tisztára démon szerű. Ijesztő!
-Ott a pont. Észrevettétek, hogy Perrie a bal oldalira mondta, hogy sápadtabb? Louis, hogy a bal oldalinak koromfekete a haja? Hogy csontsovány? És nem látszik a szemfehérje?
-Tényleg. Ez miért van?
-Ő Todd Holmes. Ez a kép a halála előtt készült.
-De hisz alig néz ki 25-nek!-kiáltott fel Harry.
-A családom egy ősi "démonszerű" családnak a leszármazottjai. Persze eddig nem hittem el. Hudens Bá-t....ismerte ez a Todd. Toddnak volt egy különleges képessége, ami igazolta, hogy egy démon leszármazottja.
-Még pedig?-higgadt le Liam.
-Erővel tudott felhatalmazni egyes személyeket. A nagyapám, akinek adott az erejéből megátkozta egy ismerősét és az három hónapon belül meghalt. Hudens Bá-nak is adott az erejéből. Nem akarok meghalni!
-Miért halnál meg?-vágott értetlen fejet Louis. Úgy látszik visszacserélődtek Liammel.
-Mert megátkozott!
-Liz te megbolondultál!-állt fel Sophia.
-Miért? Mert elmondtam a családom titkát, amit soha nem akartam? 
-Nem, nem ezért, bár ez is nagyon hihetetlennek tűnik! Beképzeled magadnak ezt a sok rosszat és még sajnáltatod is magad! Milyen barátnő vagy te?! Nem érdemled meg Niallt!-kiakadtam. Mit képzel ez magáról?!?! Idejön, hogy segítséget kérjek tőle is, erre....ha meghalok az az ő lelkén szárad. Amennyire csak tudtam Sophiat néztem és olyan csúnyán bámultam ahogy tudtam.
-Úr isten Lizzie!-sikkantott Zayn és átölelte Perriet.
-Zayn mi bajod van?
-Perrie! Nem látod Liza szemét?! Ijesztő!-Niall elém állt és mélyen a szemembe próbált nézni.
-Fekete a szemed. Mint annak a Toddnak és......

TO BE CONTINUED...

2014. április 23., szerda

Ez nem a valóság! III.

~3 évvel később~

-Mami!-rohant hozzám Diana, a lányom-Apu mikor jön haza?
-Nemsokára kicsim.
-Anyu?!-nézett rám a nagy kék szemeivel, amiből rögtön levágtam mit szeretne. Felkaptam az ölembe és felvittem az emeletre. Megálltam a jól ismert kék ajtó előtt és lenyomtam a kilincset. Leraktam Dia-t, aki egyből a kiságyhoz rohant. Ügyesen kiemelte testvérét az ágyból és odajött hozzám. Átvettem tőle Noah-t és lementünk a konyhába. Diana már megint éhes volt. Fogalmam sincs honnan van ennyi étvágya, de biztos csak az apjától örökölte. Noah nevetgélve nézte nővérét. Szőkés hajacskája kuszán állt fejecskéjén, nagy, kék szemei csillogtak akár a gyémánt. Kiköpött Niall. Diana is Niall ragyogó kék szemeit örökölte és az én barna, göndör hajam. Mikor Dia végzett a hamival csöngettek és futott ajtót nyitni. Mini szívbajt kaptam, mikor Dia sikított, de csak azért, mert a nagybátyja felemelte.
-Szia Liz!-adott két puszit Denise és lerakta Theot.
-Sziasztok. Rég jártatok erre.
-Meglepjük az öcsémet!-mosolygott Greg.
-Denise!-futott hozzá Dia-Theo meg akar enni!
-Theo! Mit mondtam arról, hogy nem esszük meg Dia-t vagy Noah-t?
-Azt hogy nem kaják.
-Mami?! Játszhatunk Theoval? Angry Birds-ezni akarunk!
-Akkor nyomás!-felrohantak Dia szobájába, Noah meg elkezdett a lépcső felé mászni.
-Megvagy!-kapta el Greg és megpörgette a levegőben. Pár perc múlva két Horan gyerek futott a nappaliba az X-boxhoz. Mi kimentünk a konyhába és leültünk beszélgetni.
-Na és milyen két gyerekes anyának lenni?-kezdett bele Greg.
-Először is eszméletlen. Másodszor még mindig nem hiszem el miért én kellek Niallnek, hisz van nálam ezerszer szebb, jobb, okosabb lány.
-De még egy olyan nincs, aki ennyire feladta neki a leckét.
-Ezt hogy érted Denise?
-Niall sosem határozott el nagyon semmit, de amikor először meglátott téged, már akkor tudta, hogy veled akarja leélni az életét. Ezt bizonyítja a két gyerek és a gyűrű az ujjadon.
-Igen. Csak kettő.-motyogtam, de tuti hallották.
-Nem mondod, hogy megint gyerek lesz?
-De.-mosolyodtam el halványan, hisz még nem mondtam el Niallnek.
-Ez csodás Lizzie!-ugrott Denise a nyakamba-Még nem tudja. Igaz?
-Igaz.
-Oké, akkor következő! Ha jól gondolom, akkor nem mész vissza a stúdióba. Jól gondolom?
-Igen Greg, jól gondolod. Öt számom jött ki, utána felfüggesztettük a felvételeket, mert ugye jött Noah és...
-Apu! Mami!-kiáltott Theo és Diana a nappaliból. Kirohantunk és a két síró kisgyerekhez futottunk volna...Volna. 

"Lezuhant a One Direction magángépe."
"Tegnap hajnalban a gép érthetetlen okok miatt kényszer leszállásra kényszerült az Atlanti-óceánon. Sajnos a manőver rosszul sült el és a gépen utazó 10 személyből 5-en életüket vesztették. Liam Payne, Paul Higgins és Dakota Tisdale(stewardess) élték túl értesüléseink szerint. A gép kettétört és a kapitányt kettészakította. 5 holttest került eddig elő. Zayn Malikot és Niall Horant még keresik."


Nem hittem a fülemnek. Nem! Ez csak vicc! Niall nem halhatott meg! Senki sem halhatott meg! Nem! Egyikük sem! Felfordult a világ, szédültem és a pocaklakó is rendetlenkedett. A földre estem és kapkodtam a levegőért. Greg utánam kapott, Denise meg hívta Perriet és Eleanort.
-Liz!? Liza!? Kórházba kell vinni!
-Greg vidd be! Én maradok a kicsikkel, amíg Pezz és El ide nem ér.-hallottam még, hogy beszélgetnek, majd minden elsötétült.
/\/\/\/\/\/\/\/\/\         /\/\/\/\/\/\/\/\/\/\                         /\/\/\/\/\/\/////\
Fehér falak, fertőtlenítő szag. Kórház. Utálom ezt a helyet! Ez az a hely, ahol az élet kezdődik és véget ér. Sehol senki. Talán csak álmodtam az egészet?! Nem. Biztos nem. Akkor nem lenne a gyűrű az ujjamon és baba a hasamban. Nyitódott az ajtó és Greg jött be. Leült mellém és megfogta a kezem.
-Sajnálom Liz! Sajnálom! Niall meghalt. Megtalálták.
-Nem. Nem halhatott meg. Ő..ő..nem. Mi lesz a családdal? A gyerekekkel? Hogy fogom őket felnevelni?
-Liz...
-Mi az?
-Elveszik tőled Noah-t és Diana-t.
-Mi? És...és a baba..?
-Nincs baba. Meghalt.-nem mondtam semmit. Túlságosan fáj. Niall meghalt, a babánk maghalt, Noah-t és Diana-t elveszik tőlem. Lehet ennél rosszabb!? Nem szerintem sem! Greg kiment, én meg sírtam.


TO BE CONTINUED...

2014. április 17., csütörtök

Ez nem a valóság! II. (18+)

Végigolvastam az összeset és befeküdtem az ágyba. A telefonom megcsörrent és nem is hagyta abba. Utána nyújtóztam és majdnem leestem az ágyról. Kezembe vettem a telefont és a fény kiégette a retinámat. Niall képe villogott a képernyőn. Erőt vettem magamon és  rányomtam a zöld gombra.
-Igen?
-Niall vagyok és...
-Nem kell semmit se mondanod! Végeztünk! Kész.
-Liz én sajnálom! Egy barom voltam. Szeretlek!
-A szeretlek egy elcsépelt szó. Nem jelent már semmit.
-Liz! Kérlek! Bocsáss meg nekem!
-Már nem tudok.
-Lizzie. Ha kell utánad megyek Seattle-be! Csak kapjalak vissza!
-Honnan tudod hol vagyok?
-Perrie. 
-Mondtad volna, mielőtt meggyanúsítasz olyannal, amit nem követtem el! 
-Liza! Könyörgöm!
-Felejts el!-ezzel leraktam. Tudom hogy egy barom, de én is az vagyok!! Ha valaki tudná mi a vita tárgya kettőnk között, azt mondaná, hogy mind ketten elcsesztük és béküljünk ki. Ez egyszerű is lenne, de már olyan sokat harcoltam a szerelmünkért. Belefáradtam ebbe és elegem van. A rajongók ki nem állhatnak, a családja is megvet, pedig ők nagyon kedvesek. A telefonom újabb csörgése zavarta meg gondolataimat. Gondoltam kinyomom, hagyjanak békén, de aztán rájöttem, hogy Perrie képes és utánam jön, így felvettem.
-Eliza Holmes! Mit képzeltél hogy csak úgy elmész?-tudtam, hogy ki van hangosítva, hallottam Louist a háttérben.
-Szépen. És ha tényleg érdekel, akkor kérdezd meg Niallt!
-Utánad ment.
-Hogy mi?!Utánam?! Engem hagyjon békén!
-Mondtam, hogy hívj fel, de nem! Neked be kell vágnod a hisztit! Egyáltalán miért mentél el? Niall se mondott semmit!
-Épp ez. A bárban Luke rám nyomult, én ellöktem, de Niall csak azt látta, hogy csinálunk valamit! Aztán otthon felhozta, hogy amikor megismertetek Harryre nyomultam, ami igaz is, de mára már kizárt! Aztán jött Josh. Kemény egyszer ültünk le kajálni, mert segítséget kért egy csajjal kapcsolatban. Onnan meg....felhozott minket, hogy én teszek az egészre. Meg azt mondta örüljek, hogy nem üt meg, mint Luke-ot.
-Úr isten!-hallottam meg Eleanor és Liam hangját.
-Liz! A legegyszerűbb, ha kibékültök!-tanácsolta Zayn.
-Nem ilyen egyszerű Zayn! Mind jól tudjátok, hogy ki nem állhatnak engem sem a rajongók, sem a családja. Annyiszor próbáltam tökéletes lenni, hiába. Sajnálom!-meg sem vártam a választ, leraktam. Kikapcsoltam és elaludtam.

~pár órával később~

-Liz! Gyere!-kopogott Mac.
-Megyek már!-nyöszörögtem és felkeltem. Levánszorogtam a lépcsőn, nem érdekelt hogy nézek ki. A nappaliba beérve sarkon fordultam, de Mac megállított.
-Nem mész vissza!-tolt be a nem kívánatos személyhez és kiment.
-Mit akarsz? Minek jöttél ide?
-Érted. Nem veszíthetlek el! Vissza kell jönnöd hozzám!
-Ennyire önző nem lehetsz! Érdekel téged mit akarok én?!
-Még szép, hogy érdekel, hisz te vagy a mindenem!
-Ha tényleg érdekelne, akkor nem jöttél volna utánam!
-Liza...
-Menj el Niall! Tudom, hogy nem szeretsz! A rajongóid sem, a családod sem! Mindenki utál, csak mert vagyok!
-Lizzie!-jött közelebb.
-Ne.Érj.Hozzám! Menj el! M-most! -a hangom remegett, a szívem össze vissza kalimpált. Az agyam azt mondta menjen el, de a szívem erősen tiltakozott. Sajnos a szám nem tudja eldönteni kire hallgasson.
-Jaj, Liz! Nem akarod, hogy elmenjek!-jött közel-Ugye?-közelebb hajolt nyakamhoz és apró csókokat hagyott puha bőrömön. Próbáltam ellenállni, de az agyam leblokkolt. A szívem vadul kalimpált össze vissza. Feljebb haladt nyakam vonalán és elért a számhoz. Nem bírtam ellenállni, megcsókoltam. Niall belemosolyodott a csókba és felkapott.
-Niall!
-Hm!?
-Mit csinálunk?
-Amit kell!-felcipelt a lépcsőn, be a szobámba. Lerakott az ágyra és rám mászott-Nem cicázunk!
-És Mac?
-Ő elment.
-Hova?
-Azt nem tudom. Nem is érdekel.-csiga lassúsággal lehúzta rólam felsőmet és pillangó puszikkal lepte el nyakamat. Melltartómon keresztül markolászta melleimet, majd leszedte rólam és megnyalta ajkait. -Gyönyörű, mint mindig!-suttogta számba és megcsókolt.
-Azt mondtad nem cicázunk.
-Nem is fogunk!-levette magáról a pólóját és a nadrágját. Leszenvedte rólam a rövidnadrágot a bugyimmal együtt és széthúzta lábaimat. Előre lökte  csípőjét, így éreztem keményedő farkát alsó nacin keresztül.
-Niall!-nyögtem kéjesen és levezettem kezemet szűk bokszeréhez.
-Liza!-csókolt meg és lerángatta magáról az alsónadrágot is. Gyengéden csókolt, majd belém tolta magát. Nem húzott óvszert, tudta hogy szedek gyógyszert, de már két napja nem vettem be. Hupsz! Mindegy! Élvezem a jelent és nem gondolok másra csak Rá. Egyre erősebben lökött és éreztem, hogy közel vagyok.
-Ni...-nem bírtam elmondani amit akartam, elkapott az ismerős érzés. Lökött párat és ő is elment. Kihúzódott belőlem és ledőlt mellém.
-Ez eszméletlen volt!-ölelt meg.
-Niall?!-kezdtem bele félénken.
-Hm?
-Valamit el kéne mondanom.
-Mi az Hercegnő?
-Nem vettem be a gyógyszert.-nem mondott semmit csak elmosolyodott-Mit mosolyogsz?
-Ha..ha nem veszünk össze elmondtam volna, hogy gyereket akarok. Tőled!
-Akkor...
-Legyünk boldogok!-újra megcsókolt, karjaiba húzott és elaludt. Sosem voltam  ilyen boldog. Hiába veszekedtünk, utánam jött. Kibékültünk és elmondta, hogy kisbabát szeretne. Boldogan aludtam el.

TO BE CONTINUED...

2014. április 14., hétfő

Ez nem a valóság I.

Elkezdek egy több részes 'blogot' írni. Csak pár rész lesz, 
olyan hat-hét. Főszerepben: Niall Horan és Eliza Holmes. Nagy tapsot nekik!
Üdvözlettel J.T.Horan xx.!


 Niall erősen vágta be az ajtót maga után.
-Csak hallgass meg! Niall kérlek!-könyörögtem.
-Igen? Hallgassalak meg? Minek? Tudom én mi történt! Láttam! Egy utolsó lotyó vagy Liz!
-Ne mond ezt! Nem igaz!-sírtam.
-De! Amikor megismertünk Harryre hajtottál, majd Joshra. Később összejöttél velem, most meg kivel látlak!? Hát az egyik haverommal, Luke-kal! Mondd meg ha ez normális!
-Én..én...
-Ne is mondd! Csókolóztatok.-fordult el.
-Nem.
-Akkor!?
-Én téged szeretlek! Senki mást.
-A szeretlek egy elcsépelt szó. Semmit sem jelent már.-rántott egyet vállain.
-Nem. Csináltam. Semmit. Amivel megbántottalak volna.
-Hitesd el ezt mással! Most pedig örülj, hogy nem ütöttelek meg, mint Hemmingset! No meg örülj, hogy nem doblak ki a házból!-az agyam leblokkolt, a szívem majd meghasadt. Nem bírtam tisztán gondolkozni. Sírtam. Csak arra bírtam koncentrálni, hogy elcsesztem mindent a semmivel. Luke mászott rám, én meg próbáltam lekoptatni. Persze ez nem sikerült.
Niall elment tusolni én meg a szobánkba rohantam. Előszedtem a bőröndömet és beledobáltam a cuccaimat. Lerohantam a lépcsőn. Leellenőriztem, hogy megvan-e mindenem és elindultam. Messze erről a helyről. Egyedül sétáltam a kihalt utcákon a londoni reptér felé. Csodálom, hogy ilyenkor beengedik az embereket a váró terembe. Leraktam a bőröndömet magam mellé és előbányásztam a telefonomat. Írtam egy üzit Perrienek, hogy ne keressenek soha többé és kikapcsoltam. Megvártam a hajnalt és vettem egy jegyet az első gépre, ami elvisz egyenesen Seattle-be. Hazamegyek a családomhoz és itt hagyom egész Londont. Itt hagyok mindenkit, aki számított. Perrie aggódni fog, Eleanor ki fog akadni. A srácok hiányolni fognak. Niall meg...ő egy más téma. Ő jelentette nekem a mindent, erre meg...hagyjuk. Felültem a gépre és valószínűleg elaludtam.
Seattle-ben ébredtem fel. Leszálltam a gépről és fogtam egy taxit. Lediktáltam testvérem címét és elindultunk. A ház elé leparkolva kifizettem a fuvart és kiszálltam. Bekopogtam a ház ajtaján, ami egyből kinyílt. Mac zavart arcát láttam meg. Beinvitált a házba és a kanapéra ültünk.
-Mi történt Lizzie?
-Niall. Összekaptunk és szakítottunk.-kezdtem el pityeregni.
-Jaj, Liz! Sajnálom!
-Nem kell. Nem szeretném!
-Akkor nem. De akkor is!
-Maradhatnék pár napra? Csak ha nem zavarok!
-Jaj, Liz! Még szép, hogy maradhatsz. Addig ameddig akarsz.
-Köszönöm!
-Nincs mit. Futás aludni!-megöleltem nővéremet és felmentem a vendégszobába. Imádom Mac-et, mindig megért. Mindig mellettem áll, ha kell ha nem. Átöltöztem és bekapcsoltam a telefonomat. Wow! Egy csomó nem fogadott hívás és SMS. Minimum tíz Nialltől jött.

[Niall]

"Liz hol vagy? Eltűntél és aggódok. Hívj ha olvastad!"

"Mi az hogy felejtsünk el?! Perrie hívott, hogy üziztél neki. Hova mész?"
 
"Liz az Isten szerelmére! Vedd már fel a telefont!"

"Mindenki aggódik. Hol vagy? Miért mentél el?"

"Nem mondod komolyan, hogy leléptél? Nincs itt a bőröndöd és az útleveled. Hova mentél?"

"Lizzie könyörgök! Bárhol is vagy legalább írj, hogy jól vagy-e!"

"Liza kérlek! Gyere haza!"

"Lizzie imádlak, szeretlek, csókollak! Gyere vissza bárhol vagy!"

"Tudod mit!? Szarok rá mi van veled! Nem hívsz, elmentél, szarsz rám! Szia Eliza!"

"Áruld el legalább hol vagy!"

[Perrie]

"Liz hol vagy? Niall kiborult."

"Mac hívott, hogy nála vagy. Komolyan Seattle-ben vagy?"

"Hívj fel! Most!"

[Eleanor]

"Lizzie mi a fene történt?"


TO BE CONTUNUED...

*KE-Liam*

Épp a kisfiamért mentem tánc órára, ugyanis a kis Jonah tánc mániás. Jaj meg nem is említettem! Liam Payne vagyok a feloszlott One Direction egyik volt énekese. Hogy miért oszlott fel? Az úgy volt, hogy Niall teherbe ejtette a barátnőjét Denyt. Csak úgy zárójelben: Deny lány, teljes nevén Denise és nem Niall bátyjának a felesége. Veszélyben lett volna a banda hírneve ha kitudódik Denise terhessége, ezért eljátszották, hogy szakítanak. Csak ez nem ment ilyen könnyen. Deny elköltözött, de úgy, hogy senki sem tudta hova, egyedül Niall. Nem sokáig bírta. Deny után ment, ezzel kilépett a bandából. Számára túl fontos Deny, hogy inkább velünk legyen. Megértettük. Számunkra annyi volt. Azóta eltelt pár év. Született egy fiam Jonah, aki most 7 éves, és feleségül vettem a barátnőmet Alexát. Na ja! Sophiával szétmentünk, ezután összejöttem Lexivel, aki szintén tánc bolond. Látszik kitől örökölte Jonah! A többiekről is beszélek egy kicsit. Eleanor hozzáment Louishoz, azóta van egy fiúk Liam-ha már én vagyok a kereszt apa-és egy lányuk, Milly. Milly olyan, mint Louis. Barna haj, kék szem. Teljes másolata az apjának. Liam Tomlinson meg tiszta Eleanor. Nagyon édesek. Liam 6 éves, Milly 4. Perrie és Zayn házassága a legszebb a mindenkié közül. Egy fiúk van Tomy, meg nemsokára valószínűleg még egy fiú. Bár ez nem biztos. Lehet, hogy lány lesz. Harry most is hozza a csajozógép formáját, még így, 29 évesen is.
Jonah táncórája után, kisfiam rögtön hozzám rohant.
-Apu! Képzeld ma összevontak minket egy másik csoporttal.
-És az jó?-Jonah heves bólogatással jelezte, hogy örült neki.
-Egy lánnyal táncoltam és nagyon ügyes volt.
-Tényleg? És hogy hívták?
-Ott van!-mutatott egy piszkos szőke hajú lányra-Nina a neve. Nina Horan.-a Horan név hallatára felkaptam a fejem. A kislányra néztem, akit épp egy fiú emelt fel. Az apukája. Niall.
-Gyere!-fogtam meg kezét és a kislányhoz húztam. Niall meglepődött, majd hamar észhez tért.
-Liam? Rég láttalak.-ölelt meg, míg a kicsik értetlenül néztek ránk-Öhm?..Liam. Ő itt Nina, a lányom. Nina ő itt Liam, egy régi barátom.
-Róla meséltél?-nézett apjára a kislány.
-Igen róla.-emelte föl a kis szőke hajú, kék szemű kis csajt. Nagyon édes.
-Niall? Tudom furcsa kérés, de holnap átjöttök a villába? Úgy mind?
-A régi villába? Még meg van?
-Persze.
-Még szép, hogy megyünk. Ugye Ni?
-Ha anyu és öcsiék is jönnek.-szóval több mint két testére van. Boldog család lehet.
-Akkor holnap! Szia haver! Szia Nina!
-Szia Jonah, szia Liam!-Jon csak integetett.
Másnap minden csodásan alakult. Niall elhozta a kis családját. A feleségét, Denyt, a lányát, Ninát, a fiait Noah-t és William-et. És kiderült, hogy nemsoká jön a következő. Lexi, a feleségem is elmondta, hogy babát vár, amitől én rettentő boldog lettem. Azóta tartjuk a kapcsolatot és mindenki boldog.

*KE-Niall*

A nagy ház előtt előkapartam kulcsaimat, majd kizártam az ajtót. Bent levettem a cipőimet és kabátomat. A nappaliban két büszke apuka és nagybácsi ült, előttük öt kisgyerek csücsült, csokis pelyhet eszegetve. Hang nélkül a konyhába surrantam és mosolyogva feleségemhez mentem. Köszöntem a másik két lánynak és megcsókoltam életem értelmét. Kezeimet gömbölyödő pocakjára tettem és megsimogattam.
-Hiányoztál!-suttogta két csók között.
-Mami, mami! Denise meg akarja enni a pelyhemet!-szaladt ki feleségem testvérének kislánya, Mia. Perrie felkapta kislányát és megpuszilta arcocskáját.
-Mondd meg neki, hogy az a tied!-a kis Mia visszarohant a nappaliba.
-Jaj, Niall! Le se tagadhatnád, hogy Denise a lányod!
-Nem is akarom!-öleltem meg Sashat. Perrie mosolyogva nézte húgát, majd Eleanort magával húzva kiment a többiekhez.
-Deny és Zaynie egész nap kérdezgetett, hogy mikor jössz haza. Louis egy idő után megunta és Denyvel beugrott a medencébe.
-Kitekerem a nyakát!
-Nyugi! Nem lett baja! Viszont utána Harry is beugrott és fejbe rúgta Louist. A gyerekek annyira nevettek, hogy  Eddie apukája után ment, azzal a szándékkal, hogy kimenti. Louis le se tagadhatja, hogy a fia.
-Kitalálom. Liam nem volt itthon. Igaz?
-Igaz. De most mindenki itt van. Eddie, Deny, Mia, Zaynie, Melanie. A srácok, Eleanor, Perrie is kivételesen. Te is, én is.
-És így a jó!-húztam magamhoz közel és megcsókoltam.
-Fúj!-jött pár hangtól, így hamar elváltunk a másik ajkaitól. A gyerekek, Louis és Harry a bár székeken ültek és kezükkel eltakarták a szemüket. Sasha odament és fejbe csapta a két gyereknek nem mondható fiút.
-Mintha még nem láttatok volna ilyet!-jegyezte meg és ölébe vette Zayniet. Na nem a Malikra gondolni! Ugyanis ikreink születtek. Zayn Horan és Denise Jane Horan. Zaynie anyukája kezében pihent, Deny pedig hozzám futott. Perrieéknek is két gyerekük született. Mia és Melanie. Louis volt olyan tökös és elvette Eleanort. Nekik egy fiúk született, Edward alias Eddie. Harry maradt az örök szingli, Liam pár kapcsolata is tiszavirág életűre sikeredett Sophiaval. Mi Sashaval boldogok vagyunk, mert nemsokára újra szülők leszünk. Pár hónap múlva egy újabb Horan gyerek fog a házban szaladgálni, aminek persze a nagyszülők és a többiek szintén örülnek.